Leírás:
Sony Ericsson U1i Satio
Sony Ericsson Satio U1i
Visszatért a Symbianhoz a Sony Ericsson. A Satio példája azt mutatja, az irány jó, de még nem tökéletes az összhang.
Nehéz feladat áll a Sony Ericsson előtt. A válság és a már előtte látszódó nehézségek megviselték a márkát. Jöttek a hírek a súlyos, eurómilliós veszteségekről és valamit tenni kellett. Már az is felröppent, hogy az egész céget felvásárolja a Sony, végül ez nem történt meg. A helyzetet jól jellemzi, hogy az ez idő alatt szinte kómában lévő Motorolát sem tudták beelőzni, jelenleg is az ötödik helyen topognak. Barcelonában látszott először valami fény az alagútban, amikor bejelentésre került az Idou.
Végre Symbian, végre érintőképernyő! - sóhajtottak fel sokan. Még a P-sorozat óta egy fura „átok" sújtja a Sony Ericssont. Amikor bejelentenek egy okostelefont, legyen az Windows vagy Symbian, mindig hosszú hónapok telnek el a boltokba kerülésig. Márpedig egy ilyen pörgő piacon, mint a mobiltelefonok, még egy hónap késlekedés is sokat jelent. Az Idou se úszta meg, a februári bemutatás csak egyfajta demózás volt, közben át is nevezték Satiora, és remélhetőleg e cikk megjelenésekor már Angliában fellelhetőek lesznek az első példányok.
Külső
Meglepett és egyúttal örültem is neki, hogy a hozzánk érkezett tesztkészülék az ezüst változat volt. Láttam a feketét is élőben, az sem csúnya, de így ezüstben számomra kifejezetten vonzó látvány. Ha nem is akkora, mint egy Samsung HD, azért nem is egy apró, retikülbe való kütyü. Ahogy az a mai divat szerint való, az előlapot a kijelző uralja, ami 3,5"-os képátlójával elég nagy, de még nagyobb is elférhetett volna (vagy a keretet kellett volna szűkebbre venni). Felbontása az nHD-nak nevezett 360x640 pixel, színekből akár 16 milliót is megjelenít. A valóságban is dicsérhető, a kép szerintem simán leüti az 5800, N97 párost. A HD-t nem közelíti, viszont TFT létére nagyon szép. Rezisztív mivolta azonnal kiderül, amint a dobozban megtaláljuk a felfűzhető ceruzát. Ezt hagyjuk is a helyén, egyszerűen nem lesz rá szükség.
Meglepően jó az érzékenysége, ujjal nagyon finoman használható. A körömre is reagál, csak a gyártó elég kemény plexit tett rá, így fura érzés kopogtatni. Alatta mindössze három gomb kapott helyett. Az íves, vékony, de normálisan használható billentyűkből a szélsők a híváskezelést oldják meg, a középső a menü megnyitására szolgál, hosszú nyomásra a háttérben futó programokat látjuk. Felül, a szokásos helyén ott a hangszóró, amelynek hangminősége és erőssége nagyon jó. Körülötte találunk videohíváshoz kamerát, illetve fényszabályzó és arcérzékelő szenzort. A fényszabályzó roppant érzékeny és gyors, mindig az optimális megvilágításon tartja a képernyőt. Egyvalamit viszont nem találtam meg, a mikrofont. Alul, ahol elvileg lennie kellene, csak a nyakakasztó van. Végül is mindegy, hiszen bárhová is tették, semmi baj nem volt vele, és ez a lényeg. A tetejére került a bekapcsoló és a kihangosító hangszórója. Közös bennük, hogy elég kicsik, viszont a hangszóró itt sokkal jobb helyen van, mint hátul.
Egy apró jelző LED is odafért, ami zöld és piros színekkel jelzi az elmulasztott eseményeket (hívás, üzenet), továbbá a merülő, töltődő és feltöltött akkumulátort. A burkolatot uraló ezüst színt a kétoldalt található krómhatású csíkok törik meg. Baloldalt találjuk a képernyőt lezáró csúszkát, a Fast-port csatlakozót és a memóriakártyát, ami már microSD. A túloldalt hangerőszabályzó, képgaléria, fotó és videó módváltó, illetve maga a kamera exponálója helyezkedik el. A hátlap egyszerű helyzet. Üres és sík műanyag, melyet a kamera szálcsiszolt fém ajtója tör meg. Helyesebb lenne ajtó helyett mondjuk kaput mondani, mert ekkora lencsevédőt ritkán látni. Kissé túlzásba vitték, mondjuk ez aztán úgy is véd, mint egy kapu. Egyébként épp a fém az, amit hiányoltam a telefonról. Igaz, a Samsung HD is tömény műanyag, viszont itt néha megnyekkent a hátlap és a lencsevédő is, egyébként nincs baj az összeszereléssel, nem hullik szét. Összességében egy szép, komolynak látszó készülék, amely végre szakít a márka utóbbi időkben megjelent egyen külsejű modelljeivel. Ideje hát belül is körbenézni.
Ismét Symbian
Még belegondolni is izgalmas, hogy több mint két éve, hogy a P1i tesztje megjelent a Mobilport hasábjain. Azóta a Symbian és a Sony Ericsson kapcsolata látszólag végleg megszakadt. Mivel a P1-en és elődjein használt UIQ rendszer szó szerint csődbe ment, szinte már el is feledtük a régi időket és csak a Windows Mobile „élményével" megtuningolt Xperia jelentette az okostelefont. Mivel a nem érintős rendszerre készült S60-al sose próbálkoztak, így miután az UIQ helyébe is az S60 lépett, logikus ötlet volt átvenni.
A Satio pontosan ugyanazt a rendszert használja, mint amit a Nokia 5800, N97 és a Samsung HD is. Ennek nyilvánvaló előnye, hogy a használat és az alapfunkciók teljesen vagy nagyobb részben ugyanazok, mint az említett mobilokon. Mindehhez elég izmos hardvert pakoltak össze. A 600 MHz-es ARM Cortex A8 processzor és a PowerVR SGX 3D gyorsító pontosan egyezik a Samsung i8910-ben lévővel. A RAM itt „csak" 128 MB, ami azért a Symbiannak már elég. Sajnos ez az erő kevésbé érződött a Sation. Azért nem volt csigalassú, de a Samsung szélsebes működéséhez képest láthatóan gyengébb.
Zene és videó
A zene területén igazán szép karriert futott be a Sony Ericsson, köszönhetően a Walkman márkanévnek. A Satio persze nem Walkman telefon, azonban mint a kínálat egyik csúcsmodelljeként igazán elvárható, hogy hozza a szintet. Hát sajnos nem hozza. Az első csalódás akkor ér minket, ha a dobozból kivesszük a fülest. Egy gyakorlatilag teljesen szimpla, egyszerű sztereó eszközt kapunk, amit akár egy S302-höz is adhatnának. Újabb csapás, hogy 3,5-es jack nincs, viszont a fülesen sincs adapter. Ez így egyszerűen ciki, egy jóval 100 ezer feletti (a hírek szerint 150 ezer lesz kártyafüggetlenül) készüléktől nem ezt várnánk. Némi vigaszt nyújt a 8 GB-os memóriakártya, így legalább tárhely problémánk nem lesz a zene másolásakor.
Még nincs vége, mert jön a lejátszó és megint egy csalódás. A többi Sony Ericssonból ismerős Média menübe integrált lejátszóval nincs nagy baj, egészen addig, amíg valaki a beállításokat keresné. Van ismétlés és véletlen lejátszás, aztán ezzel ki is fújt. Gyári vagy kézi hangszínek sehol, ez teljesen idegen a márkától. Szerencse, hogy így is elfogadhatóan szól, legalábbis amennyit a gyengécske fülesből ki lehet hozni. Nem jár jobban az se, aki a rádióba ugrik át. Szokásos Symbian felület, egyszerűen és gyorsan behangolható. RDS? Az sincs, pedig ez már a Nokiákban is alap. Ezek a hiányosságok szoftveresen javíthatók, csak hát ezeket már alapból bele kellett volna tenni. A videóknál ezek után már csak abba lehet belekötni, hogy a DivX-et észre sem veszi, viszont ezt percek alatt megoldhatjuk, a megfelelő lejátszó telepítésével.
Fényképező
A Satio a világ első 12 megapixeles kamerával ellátott készüléke. Még pontosabb, ha hozzámondjuk, hogy a világon az elsőként bemutatott. Hiába debütált februárban, ha nyáron a Samsung egy hónap alatt az asztalra dobta a Pixon12-t, ami már majdnem két hónapja kapható is. Azért másodiknak lenni se olyan rossz, feltéve, hogy a jelenlegi egyetlen fotós konkurens szintjéhez hasonlót nyújt.
A már említett lencsevédő elhúzását követően azonnal megjelenik a kereső és lehet fotózni. A 12 megapixel mellé xenon vakut és LED-et is társítottak, ez korrekt megoldás. A LED fókusz segédfényként és videózásnál is besegít, a xenon pedig a fotózásnál hoz világosságot. Beállítások terén elmarad a Pixon12-höz képes. Többféle felbontás, makró és arcfelismerő mód, mosolyautomatika, téma módok (pl. sport, alkonyat stb.), fehéregyensúly, időzítő, BestPic sorozatfotó, panorámafotó, effektusok, GPS geotagging, digitális képstabilizátor. Sehol sincs az ISO, de van érintős fókusz, amikor a kijelölt területen belül rábökünk oda, ahova fókuszálni szeretnénk, a telefon pedig ennek megfelelően el is készíti a képet. Videóban a 30 fps VGA a maximum, ezt tényleg hozza is a telefon, azonban lassított, gyorsított felvételekről ne is álmodjunk. A fényképek minősége eléggé felemás.
A 12 megapixelhez és a kamerában az utóbbi időben nagyon gyenge Sony Ericssonhoz képest nem is rosszak. A Pixon12-vel összevetve gyengébb, mivel hiába kevesebb a zaj rajta, a Samsung élesebb képet készít. Azért néhány szoftverfrissítést követően egészen jó helyzetbe kerülhet a készülék, ha nem is fog az élre törni. Mindehhez hozzátenném, hogy a 12 megapixel önmagában totál értelmetlen egy mobilban, csak a versenyből senki nem akar kimaradni. A fotók és videók szintén a Média menün belül böngészhetők. A képnézegető teljesen sallangmentes, nincs semmi 3D galéria és ilyenek, cserében gyors. A telefon oldalra fordításával a képek és videók teljes kijelzőn nézhetők, van lehetőség szerkesztésre is. Újabb kérdésként merül fel, hogy miért nincs tv-kimenet, mert az se lenne haszontalan dolog.
Navigáció
Már gyárilag ott a menüben egy Helymeghatározás nevű mappa. Ebben találjuk a Google Maps és WisePilot nevű programokat. Az elsőt bizonyára nem nagyon kell bemutatni senkinek. A Google Maps abszolút jó a pillanatnyi pozíciónk meghatározására, cím keresésére és persze a műholdképek bámulására. Sajnos élő, háztól-házig való navigációt nem tud, noha útvonalat képes kiszámolni. Ezért is került fel gyárilag a WisePilot nevű kreáció. Sokat viszont ettől se várjunk.
Alapvető hibája, hogy a térképeket folyamatosan online szedi le, így navigálás közben az adatforgalom is pörög keményen. Külföldre menni így egy egész vagyonba is kerülhet, tehát más megoldás felé kell nézni. Symbian-nál sajnos kissé szűkösebbek a lehetőségeink, de két jó program azért van. Az egyik az általam is használt Garmin Mobile XT, a másik a Sygic. Szomorú, hogy a Garmin programját már nem frissítik tovább, igaz, ez a térképekre nem vonatkozik. Szerencsére a Satio se okozott gondot neki, szépen feltelepült és működött is. A GPS gyorsan behangol, érzékenysége megfelelő, de nem kiemelkedő volt.
Adatátvitel
Teljes az arzenál, van GPRS, EDGE, 3G, HSDPA, HSUPA és WiFi is. Ennek megfelelően nem jelent gondot a böngésző használata, amire sok panaszunk nem lehet. Nekem egyedül egy látszólag apróságnak tűnő, de mégis hasznos ötlet hiányzott. Eddig csak az N97-nél volt olyan, hogy böngészéskor néhány másodperc után automatikusan teljes kijelzőre váltott a szoftver. Ez inkább fekvő módban való böngészéskor fontosabb, mert a szélső gombok elég sok helyet levesznek. A flash tartalom se okoz gondot, ideértve a beágyazott videókat.
Azt már tudjuk, hogy nincs se közvetlen, se adapteres 3,5 mm-es kimenet rajta. A microSD-re való váltás okos és ésszerű döntés volt, az M2 kártya a PSP Go-ban jó helyen lesz. Van Bluetototh is persze, sztereó meg minden, ahogy kell. Már csak az USB van hátra, itt megint lehet elővenni az ostort. Igaz, hogy a Fast-port már évek óta egységes csatlakozója a Sony Ericssonnak, csak közben nagy nehezen kezd terjedni a microUSB. Mivel a gyártók elvileg megegyeztek, hogy ez lesz a közös szabvány, így előbb-utóbb a Sony Ericsson is váltani kényszerül, mint a memóriakártya esetében.
Symbian saját módra
Azért, hogy ne azt érezzük, hogy egy Sony Ericsson ruhába öltöztetett Nokiát használunk, a gyártó kicsit belepiszkált a rendszerbe is. A legfontosabb, hogy a három gyári mellé két egyedi főképernyő témát kreáltak. Ezek egyike csak egy négypontos, lenyitható gyorslistát tesz ki a kijelzőre. Az érdekesebb a szimplán Sony Ericsson névre hallgató téma. Ekkor egy öt képernyős megoldást kapunk. A bal szélső egy névjegy gyorslista. Ide kiválogathatjuk a legtöbbet hívott embereket, akiket egy érintéssel hívhatunk vagy üzenetet küldhetünk nekik. A mellette lévő lapra könyvjelzőket gyűjthetünk ki, de csak maximum nyolcat, a névjegyes lappal ellentétben ez nem görgethető.
A középső lap az alapkijelző. Ezen csak a zenelejátszó kapott egy közvetlen elérést, alul pedig a tárcsázó, a Média menü, az üzenetek és a Google kereső érhető el. Tőle jobbra van a fénykép lap. Itt a telefonnal készített képeket tudjuk kicsiben lapozgatni, egy érintéssel elküldhetjük őket, beállíthatjuk háttérnek vagy megnyithatjuk nagyban. Végül a jobb legszélső egy szimpla gyorsindító, ide szintén maximum nyolc, általunk legtöbbet használt programot válogathatunk ki. A felsoroltakon kívül ott van még a Média menü, ami összefogja a fotós, zenés és videós részeket. Azt nem is említem, hogy mások az ikonok, színek, köszönhetően az egyedi témáknak. Ezeket persze változtathatjuk, elvégre ezért is Symbian a Symbian.
Alapfunkciók
Nem véletlenül hagytam a végére ezeket, mivel aki már használt vagy látott érintős Symbian mobilt, azt nem fogja ez se meglepni. A névjegyzék korlátlan kapacitású, a nevekhez egy egész rakatnyi adatot tárolhatunk el. Üzenetírás terén semmi sem hiányzik. Van SMS, MMS és e-mail is. A szövegbevitelhez a Nokia 5800-hoz hasonlóan négyféle lehetőség van, köztük a leghasznosabb a teljes QWERTY. Az e-mailhez tartozik egy RoadSync nevű program. A Samsung i8910-re is feltelepített szoftver az Exchange szinkronizációt kezeli, mégpedig magyar nyelven és hibátlanul. Ugyanígy kapunk Quickoffice-t a Word, Excel, Powerpoint és Adobe PDF Readert a PDF fájlok megnyitásához. A naptár terén sincs sok korlátozás, havi, heti és napi nézet, többféle bejegyzés, korlátlan memória.
Tartozékok:
Telefontok Sony Ericsson U1i Satio black, white
Telefontok Gyári Sony Ericsson U1i Satio black, white
Hasonló készülékek:
Sony Ericsson Xperia Active ST17i black-white, black-orange
Sony Ericsson C702 cool cyan
Sony Ericsson TXT CK13i black, white
Sony Ericsson T715 pink
Sony Ericsson Mix Walkman WT13i pink on black, green on black, orange on white, black
